Kriston Béla: A küldetés

Kriston Béla ebben a könyvben Fazola Henrik fiának, Fazola Frigyesnek a kalandos életútját írja le, aki a magyar ipartörténet egyik legmarkánsabb alkotói-vezetői személyisége. A francia forradalommal együtt kezdődik a pályafutása, halála a világosi fegyverletétellel esik egybe. A könyv helyszínei: Diósgyőr, Eger, Selmecbánya és Bécs.

A könyv Fazola Henrik temetésével kezdődik (1779), itt ismerjük meg az özveggyé lett Karl Tekla asszonyt, aki haláláig hű maradt elhunyt férjéhez, akivel csupán 7 évig éltek boldog házasságban. Ez alatt a néhány év alatt két gyermekük (Frigyes és Borbála) született, és 25 évesen maradt özvegyen Tekla asszony. Henrik halálát egy megfázásból eredő tüdőgyulladás okozta. Fazola Henrik, gyáralapító faktort a kamaragrófság saját halottjának tekintette, a temetést Schwartzkőnig János (Selmecbányai Bányászati Akadémia professzora) szervezte meg: Selmecről bányászzenekart hozatott és végzős selmeci egyenruhás diákok álltak a ravatal körül díszőrséget. A temetés idejére a vasmű fennállása óta először beszüntették a munkát, a munkások és családjaik, valamint az ország fontos emberei is megjelentek a temetésen, akik mind támogatásukat és segítségüket ígérték az özvegynek, valamint az árván maradt gyermekeknek. Henrik halálát követően Tekla apja, Karl Ferenc katonai sebész azt akarta, hogy Tekla költözzön haza a szülői házba, ám ezt Tekla megtagadta, mert szerinte minden a hámorok völgyébe köti.

Tekla nehéz körülmények között élt az elkövetkező időkben Diósgyőrben gyermekeivel, (a megígért támogatások nem jöttek), de mindketten nagyon tehetségesnek bizonyultak, Frigyes kiválóan bánt a nyílvesszővel, Borika pedig a házimunkában segített édesanyjának. Frigyes találkozott egy gyönyörű fiatal cigánylánnyal, Esthajnallal, akinek a szépsége megbabonázta és jósolt neki.

Vihar Dani, betyár elküldte egyik társát Tekla asszonyhoz, mert haldokolt, lövést kapott a mellkasába. Tekla remekül értett az orvosláshoz és a gyógynövények alkalmazásához, így a környék lakói gyakran hívták segítségül betegekhez, szülő nőkhöz, sebesültekhez. Tekla ez esetben Frigyest is magával vitte. Vihar Dani volt a felelős Egger haláláért, aki Henrik halála után igazgatta a gyárat és sanyargatta a népet. A betyár megvallotta bűneit az özvegynek és lovát Frigyesnek ajándékozta. Ezt követően Frigyes elmondta anyjának, hogy Selmecbányára akar menni, és ki akarja tanulni a bányászatot és a kohászatot, ám anyja az apja által alapított gyárba akarja küldeni dolgozni, mivel nincs pénzük a tanulmányok fizetésére.

10 év elteltével Schwartzkőnig meglátogatta Teklát, akivel jó barátok voltak. Azóta Schwartzkőnig a rónitzi vasmű igazgatója lett, így megpróbál segíteni Frigyes munkába állásában a hámori vasműben. Meglepő kéréssel áll Tekla elé: feleségül akarja kérni, tisztességes ajánlatot adva neki. Gondolkodási időt ad Teklának és abban egyeznek meg, hogy az asszony kendőjét kitűzi a kútágas tetejére: ha a válasz igen, akkor a piros kendő kerül kitűzésre, ha pedig kikosarazza a kérőt, fekete kendőre cseréli ki. Tekla asszony nem tudta mitévő legyen, így az éjjel kilovagolt elhunyt férje sírjához, akinek „elmondta” minden gondját. Végül a döntést gyermekeire bízta és a fekete kendő került ki.

Ezek után Tekla elküldte fiát Egerbe a Vihar Danitól kapott lovon Fazola Lénárdhoz, a család rokonához, ahol a kovácsmesterséget tanulta ki. Útja a Bükkön keresztül vezetett. Frigyes heves természetűnek bizonyult, az út során találkozott emberekre fegyvert fogott, mert azt hitte, hogy banditák akarják megtámadni. Egy ilyen félreértés keretei között ismerkedett meg Höffler Fidéllel, a diósgyőri vasmű dolgozójával. Barátságukat meggybor elfogyasztásával pecsételték meg. Ettől az ifjú Frigyes még hevesebb lett, így paripája teljesítményét kezdte el méregetni, vágtatni kezdett. Azonban útja során ismét találkozott valakivel, akiről azt gondolta, hogy bandita és egy nőt üldöz lovával, pedig valójában csak két testvér volt, akik lovagolni tanultak. Így kötött ismeretséget Jung Szabolccsal és Jung Johannával. Egy tisztásra érve ismételten találkozott a cigány Esthajnallal, aki elengedte Frigyes postagalambjait, majd letépte a fiú nyakában függő nyakláncot és lovával elnyargalt. Megkezdődött az őrült üldözés, ám Frigyes figyelmen kívül hagyott egy faágat és ájulva esett le lováról. Esthajnal gyöngéd ápolására ébredt, ami szerelmeskedésbe fordult át, és így Frigyes férfivá lett. Hajnalban Esthajnal távozott, de kicserélte a lovakat, így Vihar helyett Lucifer várta a legelőn a fiút. Esthajnalt elkapták a kicserélt lovon, felismerték az amúgy is rossz hírben álló cigánylány tettét és Tekla asszony elé vitték és a lovat visszavették tőle.

Az Egerben eltöltött idő alatt kiderült, hogy Frigyes nagyon jól ért a kovácsmesterséghez, tehetségesnek bizonyult benne. Két rózsát készített: az egyiket anyjának, a másikat keresztanyjának szánta, akik mind el voltak ragadtatva a remekműtől. Tekla asszony meglátogatta fiát Egerben, mert megérkezett a felvételi engedélye a vasműbe.

Hazaérvén Frigyest anyja rengeteg jó tanáccsal látta el, hogy mire ügyeljen és kiben bízhat meg a vasműben, hogyan építsen karriert. Sikerült is bizonyítania az itt eltöltött idő alatt, ösztöndíjjal vették fel a Selmeci Akadémiára.

A következő részekben részletesen megismerhetjük, hogy milyen volt a tanulók Selmecbányára költözése, milyen fogadtatásban volt részük az ide került pogányoknak. Frigyesnek nagy megpróbáltatást jelentett elhagyni a szülői házat. Az Akadémiára érve Frigyes a már korábban megismert Jung Szabolccsal találkozott, akivel életre szóló barátságot kötöttek az itt eltöltött évek alatt. A pogányok Selmec főterén gyülekeztek, majd innen indulva a Firmák vezették körbe őket a városon. Már itt kiderült, hogy Szabolcs és Frigyes a legrátermettebb az összes pogány közül. Elolvashatjuk a balekvizsga és a balekkeresztelő maitól eltérő menetét. Frigyes díszbalek lett, alias neve Kohórém. A lelkes balek levélben összegezte anyjának az eseményeket, de a levél elolvasása után Tekla asszony csak ennyit mondott lányának:

„Úristen, mi lett a bátyádból Selmecen…”

A balekbálon a díszbalek Frigyesnek kellett beszédet mondania és köszöntenie az ország és a szakma legnagyobb embereit, de ezt tökéletesen sikerült megoldania. A bálon Frigyes újra találkozott Johannával, Szabolcs pedig megismerhette Borbálát. Két örök szerelem köttetett. Az Akadémián a két jó barát szabadidejében kardozott, ezzel remek fizikai kondícióba kerültek. Frigyes kiváló eredménnyel végezte el az Akadémiát, ezért két hónapos külföldi tanulmányutas ösztöndíjat kapott.

Innentől kezdve Fazola Frigyes karrierje szárnyalt, az apja által épített üzemben dolgozott és sikerre vitte azt, később igazgatónak nevezték ki. Az ő nevéhez köthető a hámori víztározó építése is. Ám a nemesi címet soha nem tudta megszerezni. Johannától három gyermeke született. Élete mégis az apjáéhoz hasonló ívet írt le, Frigyest is száműzték Hámorból és leváltották igazgatói tisztségéből.

A könyvet ajándékozta: Karacs Csaba a. NótaroCK