Kosáryné Réz Lola: Selmeci diákok

Történetünk 1850 telén kezd?dik. Viharos id?szak volt ez Magyarország számára, hiszen csupán 1 évvel járunk az 1848/49-es szabadságharc után, javában zajlanak a letartóztatások, kivégzések, a császári er?k minden olyan „elemet” eltávolítanak, aki fenyegetést jelenthet a monarchia nyugalmára nézve (Haynau-rémuralma). Ilyen feszült id?szakban érkezik Beaujardin Selmecbányára. Beaujardin francia származású nemesember (márki), családja a forradalom ideje alatt elveszítette a vagyonát, így nagybátyja gondoskodik róla, elküldi Selmecre, hogy az Akadémián tanuljon. Az események fonalát ott vesszük fel, hogy bált rendeznek az új bécsi kormánybiztos (komisszárius) tiszteletére, ahol Beaujardin is megjelenik. A bálról semmi érdekes nem mondható el, unalmas volt, hiányzott bel?le a nyugati kifinomultság – legalábbis Beaujardin szerint. A nagy unalom közepette belép a terembe egy gyönyör? sz?ke lány, akin els?re megakad Beaujardin tekintete. Kitartó ember lévén Beaujardinnak sikerül elérnie, hogy táncolhasson a lánnyal. Hosszú órákon át táncolnak, mígnem éjfélkor a lány sietve távozik. Beaujardin minden igyekezete ellenére a lány elillan el?le, viszont a nagy sietség közepette elhagyja a fél pár cip?jét. Beaujardin mindent megtesz azért, hogy kiderítse a lány kilétét, de ezt nagyon megnehezíti, hogy a diáktársai nem állnak vele szóba, mert nem beszél magyarul és származásából kifolyólag a bécsi rendszer részének tartják. Ez az ellenségeskedés akkor változik meg, amikor Beaujardin nagyon beteg lesz, és egy hónapig a diáktársai ápolják. Köszönetképp, illetve, mert nagyon megkedvelte a társaságot - megtanul magyarul és ott próbál segíteni nekik, ahol tud. Erre remek példa, hogy egy Markos Gábor nev? diák bujkálásra kényszerült, mert a hatóságok nagy er?kkel keresték árulás vádjával. Beaujardin szíve megesik rajta, és levelet ír a nagybátyjának, hogy befolyása révén segítsen a fiú ügyében. Eközben nem feledkezett meg els?dleges feladatáról: kideríteni a sz?ke lány nevét. Meghívást kap a bécsi kormánybiztosék rezidenciájára, ahol találkozik a kormánybiztos 2 lányával, Melittával és Melanieval. Els?re azt hiszi, hogy a két lány közül volt valamelyik, amelyikkel táncolt, de ahogy telik az id? egyre jobban megbizonyosodik a fel?l, hogy nem ?k voltak, illetve végs? meger?sítésképpen, titokban hozzáméri a fél pár cip?t a lányok cip?ihez, ami természetesen nem passzol. Egyik esti sétája alkalmával azonban megpillantja a sz?ke lányt egy hintóban ülve, a helyi szabó el?tt. Sikerül annyit kiderítenie, hogy a lány neve Irén és a korábbi bányagróf (Loznay) unokája, valamint lány testvére Markos Gábornak. Pár hét elteltével megérkezik a nagybátyja válaszlevele, miszerint Gábor császári kegyelemben részesül. Ezzel végleg sikerült elnyernie diáktársai tiszteletét és barátságát, még becenevet is kap t?lük, „Petrezselyemnek” hívják, mert nem tudják kimondani az eredeti nevét. Beaujardin személyesen szeretné elmondani a jó hírt Irénnek, aki a kormánybiztoséknál tartózkodik a levél érkezésekor. Barátaival kitalálnak egy kis „csínyt”, miszerint ünnepélyes menetben körbejárják Selmecet, és minden hajadon házához bekopogtatnak és felpróbáltatják velük a fél pár cip?t. Így is történik, Beaujardin hercegnek öltözve, házról házra jár diáktársaival, és keresi választottját. El is érkeznek a kormánybiztosék házához, ahol el?ször Melitta és Melanie lábára próbálják fel a cip?t. Persze az nem passzol – nem kis sért?désükre, majd odahívják Irént is, akinek a lábára tökéletesen illik a cip?. A nagy vigasság közepette Beaujardin átadja neki a kegyelemr?l szóló levelet, amit kicsattanó örömmel fogad a lány. Végül is minden jó, ha a vége jó, Beaujardin pár nap múlva megkéri Irén kezét, nem sokkal kés?bb össze is házasodnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A történet végén epilógus-szer?en, megemlíti az író, hogy 20 évvel kés?bb a fiuk is az Akadémiára érkezik tanulni.