Ruzsinszky László: Tempus

A Tempus című kisregényt Ruzsinszky László írta, amely a szerző születésnénak 100. évfordulójára készült. A Selmeci Társaság kiadásában 2009-ben jelent meg. A könyv szerzője az Ifjúsági Kör elnökeként sok fontos dolgot tett a diákságért és a Selmeci hagyományok továbbadásáért. A könyvben a regény mellett megtalálható a szerző „ Ki gondol arra?” című verskötete is. Az első megjelenés dátuma 1932-ben volt.

A kisregény a selmeci – soproni diákéletet mutatja be. A menekülés és az átköltözés viharos korszakát idézi fel. A főszereplő Demény Róbert a. Korsó, a legöregebb, az utolsó selmeci diák. Nehéz sorsán keresztül az író valósághűen át tudja adni az olvasónak a főszereplő két személyétől való elszakadást, Selmecbánya és Nati elhagyását. Mikor Robi Sopronba érkezett, nem tudott teljes egészében azonosulni a fennálló helyzettel. Barátságot kötött egy balekkal, Szentiványi Attilával, akinek a regény szempontjából is fontos szerepe van. A Robival folytatott párbeszédek segítségével betekintést nyerhetünk a selmeci hagyományokba. Az író is számos esemény bemutatásával nyújtott bepillantást a diákéletbe.

A regényben kiéleződik az a helyzet is, amikor az erdészek tisztséget szeretnének kapni, Robi emiatt is összetűzésbe kerül a többiekkel.

A másik szál, amin a regény fut, az a szerelmére, Natira van kiélezve, ugyanis nem tudja elfelejteni szíve választottját a kettőjük közt lévő távolság ellenére sem. További bonyodalmat okoz, mikor a Tempus folt elszakad egyenruháján. Majd barátja, Bakky Ottó a. Skiz halála és gyász-szakestélye rendítette meg a főszereplőt. Nati, Róbert szerelme hosszú idő elteltével Sopronba utazott és a találkozás után végre újra egymásra találtak.

A Leányvári Boszorkák Baráti Társaság szerint a Tempus című kisregény minden selmeci hagyományőrző számára fontos olvasmány. Segít betekintést nyerni a hagyományokba, megmutatja számunkra azt, hogy mit jelent a bajtársi összetartás és emellett megismerhetjük azokat a nehézségeket is, amelyekkel az Akadémistáknak meg kellett küzdeniük.

                                Vivát Selmecbánya!                                    

Jó Szerencsét!